Hely: Piz Badile, Bregaglia régió, Svájc és Olasz ország határa
Résztvevők: Katona Alpár, Cristian Manea és Szénási Zoltán
Túra: Piz Badile ÉK-i falában a Cassin út/TD, VI (5C+)
Tizedjére is arra ébredtem, hogy a nyelvem is el van zsibbadva. Hajnali 5 óra volt és mi éjjel 1 órakor álltunk meg, valahol az osztrák-svájci határon, mert fáradtak voltunk és az eső is annyira szakadt, hogy nem lehetett tovább vezetni. 4 órát görnyedtem a kormány mögötti széken és már elegem volt. Cristi is meggyötört arccal nézett rám, és csak bólintott amikor intettem, hogy megyünk tovább. Alpár a hátsó széken aludt, az ő sora volt pihenni. 12 óra körűl megérkeztünk Bondoba a St. Moritz-tól 20 km-re levő kis faluba. Onnan kellett megközeliteni a Piz Badile ÉK-i falát.
A Piz Badile ÉK-i falában levő Cassin út, egyike a 6 nagy klasszikus É-i falnak az Alpokban. 1937-ben mászta meg egy Riccardo Cassin által vezetett 5 fős csapat, akikből ketten meghaltak miután a csúcsot elérték. Sokat olvastam erről az útról és sokat álmodoztam róla. 2009-ben jártam ezen a hegyen és láttam közelről a falat. Akkor még nem hittem, hogy valaha lesz bátorságom ezt az álmomat valóra váltani. Alpár barátomnak köszönhetem legnagyobb mértékben, hogy megvalósult, hiszen végig velem együtt "álmodott" és a mászásunk során egy kritikus pillanatban, amikor pszihikailag teljesen padlót fogtam, lelket tudott verni belém, hogy folytassam az utat.
Mikor vasárnap délben leparkoltuk az autót és összeszedtük csomagjainkat, hogy felmenjünk a hegyre, a környéken mozgó túrázók és mászók azzal fogadtak, hogy az éjszakai nagyidő áradást és gleccseromlást okozott és emiatt minden hidnak nyomaveszett a völgyben. Kis bóklászás és erőfeszités után minden gond nélkül átkeltünk a megáradt patakon.Vasárnap délután érkeztünk a fal alatti morénalejtőre és sátrat vertünk a beszállástól kb egy órányi járásra. Hétfőre, keddre és szerdára jóidőt jósoltak. Nekünk két napra volt szükségünk a mászáshoz. Rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy hétfő hajnalban kelünk és indulunk. Sajnos nem pont igy alakúlt, mert a fáradtság miatt elaludtunk és csak 5:30-kor ébredtünk. Sokáig tanakodtunk mig végül úgy határoztunk, hogy nekivágunk. 7:30-kor voltunk a beszállásnál utolsó csapatként. A mászás döcögősebben indúlt (aggódtunk a késői indulás miatt), de hamarosan belelendűltünk és mindent elfeledve, élveztük a kitűnő gránitot és a lenyűgöző méretű falat. Telt az idő miközben megelőztünk egy cseh csapatot és utolértünk egy olasz párost. Figyelmesen követtük a falrajzot, mégis az olaszok után haladva jól eltévedtünk. Két órát kolbászoltunk mindenféle kitett táblákon, másztunk át plafont és harántoltunk fixkötélen. Végül az olaszokat elhagyva megtaláltuk a helyes utat. Ettől kezdve mi vezettük a mászást, miközben az olaszok szüntelen arról próbáltak meggyőzni, hogy rossz úton járunk. Nem volt igazuk :). A feleút környékén egy kőhullással "találkoztunk", aminek a közelségét csak másnap a sátornál tudtam megemészteni. Táblák, repedések, diéderek váltották egymást mig végül elértük a "rettegett" kéményt. Talán ettől féltünk a legjobban, mert egy számunkra ritkán gyakorolt mászási módszert kellett alkalmaznunk egy olyan helyen, ahol biztositani is nagyon ritkán lehet. Alpár mászott előre, mint egy félelmet nemismerő oroszlán mig végül elérte a biztonságot nyújtó kiépitett standot. A kémény után ismét nagyon szép kötélhosszak következtek és 8 órakor kint álltunk a gerincen. Innen könnyű mászás következett és végül, 10:30-kor elértük a csúcs alatti apró menhelyet.
Az ereszkedést kedden reggel 8 órakor kezdtük. Hosszú, nagyon hosszú órák és ereszkedések után, dél körűl, viszontláthattuk Cristi barátunkat aki sok-sok friss vizzel várt minket. Bevallotta, hogy nem aggódott, mert végig (másfél napon át) hallotta az ATTILAAAA!! jelszavat, mely úgy visszhangzott a völgyben mint egy mennydörgés.
Életem legszebb, legnagyobb és legnehezebb mászása volt. Köszönöm Alpárnak, Ramonának és mindazoknak akik biztattak és hittek bennem.
|
Csomagolódik a hátizsák |
|
átkelés a megáradt patakon |
|
a Sasc Fura menedékház
|
|
ballra a trapéz alakú hegy a Piz Badile
|
|
az első - másfél hossz tagolt terepen halad |
|
a Rebuffat diéder |
|
aztán, hatalmas táblák következnek |
|
megint diéderek és repedések |
|
aztán újra táblák |
|
Cassin 37-ben bevert faéke?? |
|
A KÉMÉNY |
|
Küzdök a kéménnyel |
|
középen a havas csúcs a Piz Bernina, bal oldalán a Bianco Grat |
|
sötétben értük el a csúcsot |
|
apró menhely a csúcstól úgy 100 m-re |
|
reggel ismét csúcsfotó |
|
Reggel 8-kor elkezdtük a hosszú ereszkedést |
|
Alpár a tábor fele közeledik mászás után |
|
ahogy a tábort elértük, rögtön az otthoniakkal kommunikáltunk |
|
Felfrissülés |
|
Karolinának |
|
étvágygerjesztő |
|
havasi kisházról almodozóknak |
Jo a leiras Zoli, nagyon tetszett! A kepvalasztas is nagyon jo. Mar alig varom a kovetkezo nagy maszast!!! Egyelore "tutti mola" de remelem hamarosan majd "recupera la blu ... catzo" :)))
RăspundețiȘtergereAttilaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!
RăspundețiȘtergereZoli, Alpár!
RăspundețiȘtergereGratulálok! Szép mászás.
gg
Nagyon fasza! Gratulálok!
RăspundețiȘtergereIrigyellek... Talán egy másik életben majd mászok én is veletek :)
Békési Atti
Akár ebben az életben is megteheted Atti :)
ȘtergereTudjátok-e, hogy mi az igazán irigylésre méltó ezekben a történetekben? Mert persze, a teljesítmény is. A csuda táj is. Hogy jó időtök lett az is. De a legfontosabb: a párosotok! Én ezt találom leginkább irigylésre méltónak, mert bevált, régi, jó társat "szerezni" nem lehet. Az erőnléthez lehet edzeni, a technikát lehet tanulni, a jó időt ki lehet várni, ha valamiért nem sikerül, vissza lehet térni. Lehet alkalmi partnert "keríteni valahonnan".
ȘtergereCsak jól ismert, megbízható, barátként is működő társat nem lehet "keríteni valahonnan".
Üdvözlettel: NagyCsaba
Lenyűgöz a leírás, a fotók, a teljesítmény és az élmény, amiben részetek volt. Örülök, hogy a végére minden rendben volt. Gratulálok. Attilaaaa!
RăspundețiȘtergereCsabanak: Igazad van, a maszas es az elmeny is teljesen mas, ha magad mellett tudhatsz egy megbizhato baratot.
ȘtergerePistanak: Koszi baratom, nagyon-nagyon jol esik a gratulaciod.
Büszke vagyok rád, szivem!!
RăspundețiȘtergere:)
Ramona
Koszonom, Kedvesem
Ștergere